Legyünk példaképek! 

Az előző hét cikkére reagálva sok kérdés merült fel a tudatosság és a fenntarthatóság témakörében. Sokan érdeklődtek további részletek iránt, mások pedig konkrét kérdéseket tettek fel a fenntarthatósággal kapcsolatban.

A fenntarthatóság fogalma azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységek, folyamatok vagy rendszerek képesek fenntartható módon működni anélkül, hogy kimerítenék vagy károsítanák a rendelkezésre álló erőforrásokat, vagy káros hatást gyakorolnának a környezetre a jövő generációk számára. Ennek körébe tartozik az ökológiai fenntarthatóság, amely a természeti erőforrások megőrzését és a környezeti hatások csökkentését jelenti, a társadalmi fenntarthatóság, ami a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését és a közösségek jólétének előmozdítását célozza, valamint a gazdasági fenntarthatóság.

A fenntarthatóság fontos téma, mivel az emberiség szembesül számos kihívással, A fenntarthatóság fontossága mindenki számára releváns, mivel mindenki érintett. Ennek megfelelően a fenntarthatósági kérdések és kezdeményezések érintik az embereket, a közösségeket, a vállalatokat, a kormányokat és a nemzetközi szervezeteket egyaránt. A fenntarthatósági törekvések célja az, hogy minden érintett fél együttműködjön a fenntartható jövő megteremtése érdekében. mint például az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások kimerülése, a biodiverzitás csökkenése és a társadalmi egyenlőtlenségek.

A fenntarthatóság témakörében meghatározott tevékenységet, folyamatok nem hajthatóak végre egyik napról a másikra. De törekednünk kell arra, hogy minden nap egy-egy pici lépéssel közelebb kerüljünk egy élhetőbb világhoz. Ha csak annyit teszünk meg, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, az impulzus vásárlásokat csökkentjük, akkor vásárolunk meg valamit, amikor arra valóban szükségünk van. Nem pazaroljuk az élelmiszert, takarékoskodunk az energiákkal, csökkentjük a szintetikus csomagolószerek mennyiségét, és a csomagolóanyagokat is, már sokat tettünk.

Nem szívesen nézünk vissza arra az időre, amikor a nagyszüleink, dédszüleink éltek. Sajnos azt kell mondani, hogy most a fenntarthatóság kérdését vizsgálva, van mit tanulnunk tőlük. Nem éltek egy ilyen fogyasztás centrikus társadalomban, megbecsülték, amijük volt, és mindent, amit lehetett, igyekeztek visszaforgatni az anyaföldbe. A gyerekeiket is igy nevelték, ezt a példát mutatták nekik.

Jane Goodall világhírű csimpánzkutató igy nyilatkozott erről:
„Magunk mögött kell hagyni azt az arroganciát, hogy csak azért, mert olyan aggyal rendelkezünk, amellyel képesek vagyunk a Marsra utazó rakétákat tervezni, több jogunk van ezen a bolygón élni, mint egy polipnak. Fel kell ismernünk, hogy ennek a természeti világnak a részei vagyunk, és az életünk függ tőle.”

Most az aktív keresőknek is az az egyik legnagyobb feladatuk, hogy olyan példát mutassanak a mai ifjúság részére, amivel nekik is, és az ő gyermekeiknek is valamint az utánuk jövő generációknak is megőrzik a Föld ökológiai egyensúlyát, és egy élhető környezetet hagynak fenn számukra.

Ez egyfajta szemléletváltást jelent, és azt is magával hozza, hogy bizonyos helyzetekben ki kell lépni a komfortzónából, le kell mondani dolgokról. De ha a cél világos, és azt én magaménak is érzem, akkor sokkal könnyebb.