Mögöttünk hagytuk az év háromnegyed részét és ez jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk az eddigiekre, és előre nézzünk a jövőbe.

2022-es évet biztosan sokáig nem fogjuk elfelejteni, hiszen tele van izgalommal és eseménnyel.

Vártuk, hogy a pandémia véget érjen, és szabadabban mozoghassunk, élhessük az életünket megszorítások nélkül. De az élet más kártyát osztott, és a nagy fellélegzésből egy egészen más történt, mint amire vágytunk.

Energiaválság, infláció, magas kamat, és magas devizaárfolyam, háború a szomszédban. (Hogy csak a legtöbbet hallott problémákat említsem.)

De ezek a folyamatok nem ez év elején kezdődtek el, csak nem volt ekkora médiavisszhang körülötte.

A kamatemelés a világ más tájain, már 2021 tavaszán elkezdődött és azóta már több országba, beleértve a fejlett piacot is folytatódik. A kamatemelés az infláció megfékezésére csak egy eszköz, ami kis részben fékezheti a mértékét, de totális megoldást nem ad. De jól hangzik!

A kamatemelésnek is van egy ésszerű határa és ezt a határt a gazdaság működése szabja meg. Addig észszerű kamatot emelni, amíg az a gazdaság működését nem negatív irányba befolyásolja. Most itthon az MNB kijelentette, hogy nem emel tovább kamatot. Itt a vége! 13 %!

Ilyen magas a jegybanki alapkamat 2000. január – február végéig volt. Mindössze két hónapon át, majd folyamatosan csökkent, egészen a 0,6 %-os szintre. Innen jöttünk, rakéta sebességgel vissza, de sajnos ez a 16-% körüli átlag infláció eléréséhez nem volt elég.

A devizaárfolyam emelkedésnek is gazdasági okai vannak. Lehet a háborúra, az inflációra az energia válságra hivatkozni, de ezek csak pár százalékban vannak hatással a devizánkra. Ilyen mértékű leértékelődés nincs a környező országokban. A cseh korona árfolyama csak minimális mértékben gyengült, a lengyel zloty és a román lej sem gyengült a magyar forint mértékével. Ez azt mutatja, hogy sebezhetőek vagyunk, és rés van a pajzson.

Sajnos ennek a hatása nálunk fogyasztóknál jelenik meg. Amit megvásárolunk, legyen az szolgáltatás vagy árucikk, többe kerül, mint egy évvel ezelőtt. Lehet, hogy a gazdaságban jelentkező, és ránk negatív hatással megérkező folyamatoknak mi is okai vagyunk? Igen!

A túlzott fogyasztás, a jóléti társadalmi berendezkedés, a könnyen és olcsón elérhető szolgáltatások, az olcsó előállítási költségek, mind-mind oda vezettek, ahol ma tartunk.

És most fáj, hogy vissza kell magunkat fogni? A komfortzónánkat át kell tervezni?

Gondoljunk csak abba bele, hogy elődjeinknek hányszor kellett újra tervezni?  Mi 1945 május 09-óta békében élünk.

Az utolsó fegyverropogás 1956-ban volt. Azóta felnőtt két generáció, akik nem ismerik azt, hogy „nincs”! A rendszerváltás óta eltelt 32 év alatt pedig hozzászoktunk a „szabad levegőhöz”. A technika fejlődése még inkább kinyitotta a világot számunkra, és minden elérhető távolságba került. A lehetőségek kincsestára most sem szűnik meg, csak az elérhetőségük válik egy kicsit tervezettebbé.

Hogy terveznünk és beosztanunk kell? Ez nem kérdés! De eddig is ezt kellet volna tenni. A nagyszüleinktől azt hallottunk, hogy „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.” Az olcsó hitelek hozzájárultak ahhoz, hogy ez a takaró tovább érjen, és egy percig se gondolkodjunk a jövőn, mert majd a következő hitelből azt is megoldjuk.

Most ebben a helyzetben, akiknek nincsenek tartalékjai, azok nagyon nehéz helyzetben vannak. Most hitelből finanszírozni az életet, luxus. Az újra tervezés ideje jött el.

A kockás papír, ceruza és a radír most a jó barátunk, és az őszinte szembenézés. Biztosan egy-két olyan dologról, ami eddig színesítette az életünket le kell mondani.

Hogy ez fáj? Igen, de ez csak átmeneti fájdalom. Az a jó, hogy mi emberek képesek vagyunk a körülményekhez alkalmazkodni, és változni. A változás valami mást hoz, ami lehet rossz, de jó is. Ez rajtunk múlik, hogy pozitívan állunk hozzá, és kihozzuk a helyzetből azt számunkra a legjobb, vagy hagyjuk, hogy mások oldják meg helyettünk, mert akkor van kit hibáztatni?

Ez a pár hónap, ami még ebből az évből hátra van új kihívások elé állít bennünket, és mivel nem éltünk még ilyet át, ezért nem tudjuk, hogy milyen lesz. Ha a jelenlegi körülményeket és annak a saját életünkre gyakorolt hatását komolyan vesszük, valamint ezzel tervezzük meg az elkövetkezendő hónapokat, akkor sok meglepetés nem érhet bennünket. De tervezni, és újra tervezni kell! Most ez a túlélés záloga!

Mindenkinek szép hetet! Jó tervezést!