A 2020-as év kezdeti tőzsdei szárnyalását egy kis vírus térdre kényszerítette, és az elmúlt évtizedben nem tapasztalt bizonytalanságot és zuhanást hozott magával.

Az egészségügyi vonatkozásán túl társadalmi és gazdasági kihatásait még nem tudjuk felmérni, hiszen még ebben élünk, a mindennapjain része a vírus okozta  problémák kezelése, és enyhítése.

Szeretünk összehasonlítani, és párhuzamokat keresni a gazdasági események között.

Többen keresik a hasonlóságot a 2008-as válsággal. De egyáltalán össze lehet hasonlítani a kettőt?

A válságot 2008-ban a globális pénzügyi szektor problémái váltották ki. Ennek előzménye volt az amerikai másodlagos jelzáloghitel piaci válság volt, amely nem csak Amerikában, hanem az egész világon rengette meg a bankszektort. 2020 márciusáig a jegybankok „pénznyomtatás” pumpája több mint 10 éves bikapiacot hozott magával, melyet a technológiai cégek piaci súlya is támogatott.

Most a Covid-19 nem a pénzügyi szektorból indult el. Olyan folyamatok kérdőjeleződtek meg, és olyan társadalmi, technológiai és munkaerőpiaci átrendeződésnek vagyunk részesei melynek hatásait csak megjósolni lehet.

Azt látjuk, hogy a központi bankok (FED és ECB) most szinte egyszerre, összehangolt stratégiát követve léptek fel, és még több „nyomtatót” állítottak be. Gigantikus számokat jelentenek be nap mint nap a gazdaság-, a munkaerőpiac- és a pénzügyi szektor megmentésére, segélycsomagok, és „helikopter” pénzek formájában.

Hogy ez elég lesz a tartós piaci emelkedéshez? Képes lesz a „bika” legyőzni a”medvét? Amit most rövid távon látunk, az bíztató, de erre még nem lehet hosszútávú prognózist alkotni. A bizonytalanság és a volatilitás marad, és azt, hogy mit kellett volna tenni ebben a helyzetben, majd pár év távlatából, és sok-sok tapasztalattal a hátunk mögött fogjuk tudni levonni.